~ 2006. március 30., csütörtök ~
Zötyögtem...
Ezen a héten már másodszorra láttam az éjszaki vibráló várost. Tegnap, amikor kinéztem az ablakon, és esett, nem tetszett. Azt hittem, elvesztettem a szépérzékem. De igazából meg mégse. A tegnapi eső nem volt szép. Szürke volt, és nyirkos. A város visont örökké szép marad, legyen tél, vagy tavasz. Láttam, ahogy a Duna elárasztotta a rakpartot.
Aztán átszállva a másik villamosra, egy fiút meg egy lányt. Nem tudtam először eldönteni, hogy együtt vannak-e vagy csak barátok. Aztán elkezdődött. A lopott érintések, a sugárzó szempárt, a kívánt ajkak fürkészése. Ujjak kuszálták össze a rendezettnek eddig sem mondható hajfürtöket. Ahogy a két test egyre több ponton ért egymáshoz. Elösször a vállak, aztán a karok nyugodtak párhuzamosan egymáshoz tapadva. Gengyéd volt, bátor...a lány pedig hagyta magát kényeztetni. És végül a csók. Olyan...latinosra sikerült, mert a lányt hátradöntötte. :)
Teázás...
Ébresztő volt, mosolyogtató, komoly, információkat cserélő. Nem olyan, mint a nyári, mert nem tudtunk beülni a zsákszékekre, de a "Szerencse" alatt ülve is tetszett.
~ 2006. március 26., vasárnap ~
Te...
Szeretem azt hallani, hogy okos voltál, hogy meglepően
érett, és tudatos kérdéseket tettél fel. Rájönni újra és újra, hogy a sok
butaságod mellett vannak jó napjaid, ahol szinte felnőttként látsz, élsz meg
helyzeteket, legyen szó benne a te érdekedről, vagy tőled teljesen függetlenül.
Volt, és van benned még mindig sokminden, amit lehet szeretni.
Különös vagy. Te feledteted velem, hogy miért volt jó
szeretni...aztán te eleveníted fel a megélt napok boldogságát, hogy igenis
tudtam jól választani, azóta bárki bármit is mond, olykor velem karöltve. Nehéz
megérteni, nehéz felfogni a mondataid mögött rejlő kedvességet, élces humort. Tudnom
kéne...ismernem kellene téged annyira, amennyire már magamat megismertem.
Látod...még mindig vallok. Vallok a múltról, a jelenről, és...a jövőről még nem
merek. Túl sok mondatot szőttünk már közösen a jövőre, és mindegyik hamuvá
porladt. ("Te is lásd, Nyina, milyen/ az álmok pórázán égni el.")
"Utáltam és szerettem,
Az lett megírva, hogy elvesszen.
Ez a szív ott a porban az egyetlen.
Láttam magamat a szemedben."
~ 2006. március 25., szombat ~
Egy megfáradt, dolgos nap után, nem is tud jobbat elképzelni az ember, mint hogy a lágyan szemerkélő eső hűsítse végtagjait.
~ 2006. március 24., péntek ~
Mesehallgató...
Olyan az, mint mikor leülsz egy nagy terembe egyszem lányként, és van veled szemben egy kéynelmes fotel. Leül veled szemben egy néni, és előveszi élete könyvét. Mesél. Úgy mesél, mintha a kisunokája, vagy legalább rokona lennél. Beavat titkokba, rejtett gondolatokba, félelmekbe, és engedi, hogy beleláss az életébe. Ezek neked lehet, hogy nem is számítanak, mégis végighallgatod, végtére is...engedte, hogy beleláss az Ő évtizedek óta írt könyvébe. Nem gondoltam volna, hogy ennyire élvezni fogom. Jókedvűen ültem végig minden egyes néni történetét, és magamban persze dolgoztam. Írtam a kérdőívekre a válaszokat, és rájöttem, hogy hogy tudom ezt akár ennyi járkálás nélkül is megcsinálni. Csak akkor meg minden vállaltam el, ha nem tudom tisztességesen megcsinálni, nem igaz?
Dolgozó ember lettem. Kosztüm, szép arc, tiszta, érdeklődő tekintet, és egy kifogyhatatlan toll. Világos, logikus érvelés, és...a markomat sok-sok pénz ütheti, nem is beszélve az esetleges ingyen történelemórákról. :)
Tetszik ez az első nap...
Még nem tudom, mikor fogok végezni, de úgy néz ki, hogy rámharaptak egy másik helyről is. :)
Nem tudom...nekem mindig is fontos volt, hogyha elmegyek valahova dolgozni, akkor úgy végezzem a feladatom, hogy annak, aki alkalmaz, igenis leessen az ála, hogy milyen jó; tehetséges; neki megfelelő-kellő vagyok, és ott legyek az eszében, ha alkalmam nyílik rá, hogy egy diákot újra alkalmazzon. Ha mégsem így gondolkozik, én akkor is lelkiismeret furdalás nélkül tudok tovább menni, hisz én érzésem szerint helyt álltam. És nekem (persze a piszkony anyagiakon kívül) ennél aligha van fontosabb dolog, hogy...hogy elérjem a saját megbeszülésemet.
~ 2006. március 20., hétfő ~
"...vonyítják, hogy ez a szerelem."
~ 2006. március 19., vasárnap ~
Pötyögés a semmiért...
Tudtam, hogy ez lesz, csak valahol, legbelül reménykedtem, hogy mégsem. Oly hasztalan ezen rágódnom. Valahol azonban ez okít ki, hogy a következőt jól válasszam ki, jól csináljam. Néha elfelejtem, hogy merre akarok menni. Eluralkodik ajtam a düh, a közönyösség, és lenéző pillantásokat küldök mindeki felé. Hullám völgyek, melyeket ideje lenne csitítanom.
A gyereklány a szőke herceget várja fehér lovon. A gyereklány a világot szépnek, jónap, boldognak képzeli el. A gyereklány még hisz az álmokban. Ahogy egyre nő föl a gyereklány, rájön, hogy nincs szőke herceg, hogy nincs fehér ló. Ha van is, az csak álomképben érkezik meg hozzá, és hint szerelmes csókot ajkára.
Erről szólnak a mesék is, nem igaz? A gyereklány ábrándozásairól. Ma láttam egy mesét. Modern változatban a Hamupipőke. Émelyegtem tőle. Túl szép volt, szinte már csöpögött. A gyereklány nem gondol bele, hogy ilyen vele egyszerűen nem fog történni. Holott...felmerül a miért ne kérdése. És oly egyszerű a válasz...pusztán egy szó: Lehetetlen. Valami mindig elromlik, valami mindig rosszul sül el, és az emberek az életben sosem oly megbocsátók, mint a filmekben. Ha mást nem is...ezt legalább eltanulhatnánk tőlük...
~ 2006. március 13., hétfő ~
Nem...
Egyszerűen nem bírtam tovább. Éreztem, ahogy a dühöm egyre csak magasodik abban a bizonyos pohárban. Lüktetett bennem a harag, remegett a kezem. Próbáltam nyugodt maradni, tényleg. Visszafojtani a dolgot, hogy ne tőrjön ki belőlem,[...]
Töröltem. Elmúlt. Pillanatnyi ingerültség volt csupán, hisz tudod, történt már veled is ilyen...*bizonyítványt magyaráz*
Elindulni nehéz...
Kimenni ebbe a szottyadt-szürke világba. Valahogy ma sem sikerült. Alszom...olyan téliálom-szerűt.
Ha beköszönt végre a tavasz...zsongáslavina nélkül, akkor ébressz fel. Különben hagyj.
Puszi: Kismedve
~ 2006. március 12., vasárnap ~
Nem jó...
Sem a telefonom, sem az én akksim. Lelkileg, és testileg sem. A lelkem szerelmet kíván, a testem gyönyört. Álmokban látom a vágyat mindkettőre. Elszomorít. Erősebbnek hittem magam.
~ 2006. március 7., kedd ~
Márc. 1-re visszatérve...
Egy bizonyos Pásztor Kata Napsugár nevű lányzót kell immár feljegyezni az élők sorába. :)
[19:31] <...> nos, nem az a baj, ha leesel, hanem, ha utána lemondasz a repülésről...
Engedéllyel kitettem.
Engedéllyel elgondolkodtam rajta.
Engedéllyel lemondóan felkacagtam.
Endegéllyel igaznak könyveltem el A mondatot...
~Angyallány~
~ 2006. március 6., hétfő ~
Hanyatt...
Fekve az ágyon a plafont figyelve egyre. Nincs pókháló, mi elkalandozásra sarkallhatna. Csak a makulátlanul fehér, üres plafon. Aztán egy alig-érdes tenyér érintése a bokától elkezdve halad felfelé a combokon, majd a hasfalban csiklandós kuncogást keltve halad felfelé, míg felém magasodik, rám mosolyog, és lefekszik mellém. Fejünk búbja összeér, Ő is a plafont nézi. Ujjait észrevétlenül kulcsolja össze az enyéimmel. Könnyeg lélegzés, figyelve egymás ütemére, majd megtalálva az arany középutat, mellkasunk egyszerre emelkedik és süllyed. Felé fordulok, és mellkasára simítom arcom.
Valami ilyenre vágynék ezt hallgatva...
Kicsit szeretetre éhes? Nem állsz távol a valóságtól, mégsem helyes a megállapítás, hisz:
"Rajtam nem fog már a bűbáj,
nem szeret többé e szív mást.
Az eszem figyelmeztet állj meg!
A vége mindig csak sírás-rívás..."
Ilyen volt...
Illetve valami hasonlóan gyönyörű rózsaszín, és lila és halvány kékből erős kékbe átforduló meseszép égbolt. :)
Anyunak mondtam, hogy nézzen ki az ablakon. Kinézett, majd csak így szólt:
- Mit nézzek? Rózsaszín az ég alja, holnap erősen fog fújni a szél. Naés?
Elszomorodtam, utána végtelenül gyermetegnek éreztem magam, aki minden apróságban a szépet látja, és egyszerű dolgoknak is tud örülni. Nem kell mindig ok, cél, elhatározás, hogy "na most ennek örülni fogok" nem, egyszerűen csak megél(t)em a pillanatot.
+ Már akkor sem veszed észre a szépet, mikor az orrod előtt van?!
Nem válaszolt semmit. Elkattintottam 3 képet, és eljöttem a gangról...(dátumozást nem nézni:) )
~ 2006. március 5., vasárnap ~
Nyakkendőt szeretnék. Meg vicces feliratú pólókat. Meg, hogy a hülye kiforágoson ne húzzam fel magam, csak mosolyogjak, és tűrjek. Sokkal egyszerűbb volt úgy az élet. Sokkal fájdalamasabb is, de...valahogy csak túléltem, nem igaz?
~ 2006. március 4., szombat ~
Valahogy így...
Karodba nem bújnék
De hazudok, és megteszem.
Tenyerembe fognálak, és szétmozsolnálak. Nem vagyok képes lágy lenni, csak idegen, ahogy azt már Ákos is megénekelte. Most nem. Nem érted? A hiba nem a te készülékedben van...
~ 2006. március 3., péntek ~
Ezt dobta a gép...
| ..... ...... | |
.....: 8 |
A Diadalszekér Az örök küzdő, aki a küzdelem szépségétől várja egyfajta dicsőség elérését, és így kívánja sorsát eldönteni. Ő a hős, aki útra kel, hogy megvívja nagy csatáját, melynek végén a győzelem várja. Keresi a helyét a világban, és jó esélye van, hogy meg is találja. Áteshet azonban a ló túloldalára is, és megrekedhet egy akadály előtt, vagy épp önkényes és nagyzoló lesz. |
......: 15 |
A Művészet A művész lehet az élet művésze, de lehet művészet az értelme életének is. Komoly eredményeket mondhat magáénak, sikeres karrier , vagy akár külföldi életút is lehet a része. Ez az ember barátságos, nagyon közvetlen, és soha nem mondana le egy bulimeghívást. |
..... ......: 1 |
A Bolond A bolond nem foglalkozik az egyetemes tudás megismerésével, ő megéli azt a vele született bölcsességgel. A Bolond az, aki most indul el az életek hosszú során, vagy éppen végére ért. Nehéz, és küzdelmes az út, hogy innen ugyanide jusson, de már egy magasabb spirituális szinten megélve azt. |
Lemondtam...
Megint...
Csak ez most önhibámon kívül történt...
Megszólították az Anyai szívem, olyankor nincs mese, menni kell, és főzni kell...
Vasárnap...
Aztán hétfőről keddre virradva...
Remélem...
Addig is...Funky :)
~ 2006. március 2., csütörtök ~
Az úgy volt, hogy...
Ültem a gép előtt, olvasva a holnapra megbeszélt sorokat, és lehet, hogy most tényleg ez kell. Hogy kicsit hagyjam magam leteperni, kicsit kényeztetni, hogy se esélyem, se időm ne legyen felállítani neki a csapdákat, kitalálni a stratégiát, hogy holnap és azután és azután miért nem talizunk, vagyis egyszer csak azon kapjam magam, hogy a karjaiban vagyok. Ahonnan nem akarok szabadulni. Szeretem a logikus oldalam, de lehet, hogy most kivételesen háttérbe kellene szorítanom. Azonban mi történik, ha majd hiányolni fogom? Esetleg pont arra fogok gondolni, hogy milyen jó is lenne, ha most az uralkodna rajtam.
... üzenete:
akkor este fennt leszek
Túl okos gyógyulófélben üzenete:
intézd a dolgod, ha más nem, hívjuk egymást :)
... üzenete:
akkorra te vagy a dologm
... üzenete:
semmi más
Máskor erre az lett volna a válaszom: "Jó, rendben, várni foglak, nagyon!:))" Most meg...nem értem magam, vagyis nem teljesen.
Tök aranosz, na... :)
~ 2006. március 1., szerda ~
Ahogy...
Egyre több dolgot tudok meg róla, egyre inkább észreveszem, hogy mennyire nagyon-nagyon különböznek, pár apróságot leszámítva. Ugyanakkor, hogy pár dologban hasonlítunk egymásra, de az ízlésünk nem igazán egyezik. Ez persze nem baj...semmi sem baj.
Quimby :Nyina Most mondanám, de nem bírom.
Megtehetném, mégsem szidom.
Liliom volt az éjben, kósza sugár.
Látod Nyina, múlik már.
Ha ez a szívem, hát röhögnöm kell.
Bolondulj meg, élet, Isten! Nem érdekel.
Azért játszom, hogy éljek, és az is kell,
hogy Te is lásd, Nyina, milyen
az álmok pórázán égni el.
Most a vágyak házában kóbor kutyák.
Ábrándok oltárán gazdátlan szukák.
Vonyítják, hogy ez a szerelem egy kis halál
Ó, csak Nyina jönne már!
Utáltam és szerettem,
Az lett megírva, hogy elvesszen.
Ez a szív ott a porban az egyetlen.
Láttam magamat a szemedben.
Quimby meg csak úgy simán most nagyon jó... :) A fiú szerettette meg velem. Nos igen... a pasik hatással tudnak rám lenni. :)
Mindegyik szám Őt juttatja eszembe...ez valahol jó. Valahol meg rossz, hogy tudom...mostmár nincs kötelék.
Azt mondják rám, hogy szeretethiányos vagyok. Legviccesebb, hogy pont az ellenkezője. Adnék...itt aludt nálam szombatról vasárnap virradóra A fiú, és jó volt hozzábújni. Hatalmas hátára hajtottam a fejem, és cirógattam a mellkasát. Azt mondta, fél év alatt nem szeretgették ennyit, mint, amennyit most tőlem kapott. Az ég világon semmi sem történt, nem is vagyunk együtt. Nem is lehetnénk, tudta az Ő hátterét. Amikor el akartam húzni a kezem, vagy megfordulni, akkor "Ne vedd el a kezed, ne hagyj el." Cézi azt mondta, hogy csak lukat akart beszélni a lábam közé. Én kicsit szebben fogalmaztam meg: Teljesen mindegy, hogy mi mit csinálunk; lefekszünk egymással, vagy csak egy lavort teszek az ágy mellé, és cirógatom a hátát...nem hozzám jönne haza, hanem a bnőjéhez. :) Ennek pedig én örülök. :) Túl sok tanácsom ment volt akkor kárba, és most egy igazi Köszönöm-mel kevesebb lennék. A kevesebb néha több.
Tudod...amikor itthön ülök pokrócba csavarva, most épp betegen, eszembe jut, milyen jó lenne, ha hátrafordulva valaki figyelne, vagy békésen szuszogna az ágyamban. Aztán mikor ott van...nem az az arc figyel, akihez hozzáidomultam, akinek tekintetét megszoktam, az furcsa. De mindenhez hozzá lehet formálódni, csak akarni kell. :)